Előszó
Részlet:
"A mai nehéz időkben általános figyelmet keltett a minden emberi nyomorúság és szenvedés legbensőbb oka: a bűn. A viszonyok javulásába és az emberek fejlődésébe vetett felületes hit a rideg valóság előtt szétfoszlott és teljes reményvesztettséggé változott. Igaz, hogy az u. n. művelt társaságokban is szóba került a bűn, de nem nevezték nevén, hanem választékosabb nyelven az ember gyarlóságáról, az eszményről való elmaradásáról és szabad fejlődése akadályairól beszéltek. Másik divatos szokás, hogy a bűnről és annak következményeiről szólva, beszéltek az élet nyugtalanságáról, ürességéről és ki nem elégítő voltáról. Esetleg elismerik a bűnt, mint egyes gonosztetteket, de az abból folyó felelősséget gyengítik a környezetnek és a nyomorult társadalmi viszonyoknak az okolásával. Az ilyen eljárással azután fájlalják a bűn következményeit, de nem magát a bűnt, mint Isten ellen irányuló vétket. A tényleg felelős körökben mind a lelki zavarokat kutató orvosok, mind a vallási lelkigondozás képviselői, teljesen egyetértenek manapság a fontos alaptételben: a mai ember betegsége nem egyes bűn, nem is egyes bűnök sorozata, hanem a bűn létünk általános állapota."