Igehirdetések 1945-46-ból
Részlet a könyvből:
Isten felel
Ami ebből a zsoltár versből itt és most először ütődik szívünkhöz, ez a1 kifejezés: a nyomorúság idején. A mögöttünk levő évek, hónapok és napok megtanítottak a nyomorúságra. Anyagi nélkülözés, testi szenvedés, halálfélelmek, évtizedeken át gyűjtött javaink pusztulása, megaláztatás, kiábrándulás, keserves csalódások, semmiségünk gyötrelme s felejthetetlen iszonyatok sokszor már elviselhetetlennek hitt terhe súlyosodik lelkünkre. Ismerjük a nyomorúság idejét. De tudjuk-e, átéreztük-e csak egyszer is, hogy az igazi nyomorúság a bűn büntetésének ideje rajtunk? S megértjük-e, hogy a nyomorúság ideje mégsem a végítélet, hanem Isten kegyelmi ideje számunkra? Szenvedés, bűnhődés, reménykedés: itt és most ennek van az ideje. De ezt az igazságot vajmi nehezen veszi be az ember szíve. Ezt a szenvedést nem érdemeltük meg, hiszen nem mi akartuk a háborút. Szörnyű igazságtalanság bűnhődni mások őrültségéért és bűnéért. S hogyan reménykedjünk Istenben, aki elhagyott s nem hallgatta meg imádságainkat? Hiába minden miért és hogyan, Isten nem felel, s nekünk el kell pusztulnunk a nyomorúság idején.