Ez a történet ÖCSIKÉről szól, aki a fiam volt a földön 25 éven át. Nagyon kedves, nagyon szeretnivaló emberkét kaptam a személyében. Ma is csak melengeti a lelkem, ha rá gondolok. Az ő csodálatosan szép és egy szakaszában végtelenül nehéz életét szerettem volna első könyvemként megírni, de Isten intett engem: még nem! Várjunk vele! Nagyon komoly és mégis hihetetlenül szépséges csodákról tudósít itt minden oldal. Így ez lett a hetedik könyvem. Tökéletes! Nem azért, mert én írtam, hanem azért, mert Isten minden tette tökéletes, még akkor is, ha elsőnek nem úgy látszik. Én pedig mindent úgy írtam le, ahogy történt. Se hozzá nem tettem, se el nem vettem belőle. A magam hibáit se szépítettem.
Ki volt Ő? Egy ócska drogos vagy a családja és Isten szeretett gyermeke? Megtudod, ha elolvastad a könyvet és ez után, remélem soha senkire nem fogják már ezt a durva és igazságtalan kifejezést használni. Öcsike története fáklyaként világít a mindennapokban, hogy mindig van felemelkedés! Nincs olyan mély gödör, amibe ne ragyogna be az Úr fénye és ahonnan ő ne tudna kihozni bárkit! Csak meg kell fogni a segítő kezet…
De ez a mi dolgunk!