Részlet az előszóból
"Jobb fényt gyújtani az éjszakában, mint a sötétségre panaszkodni" - hangoztatja egy régi zsidó közmondás. Nagyon örülök és boldog vagyok hogy barátom, dr Szathmáry Sándor ahhoz a könyvhöz, mely teológiai írásaiból válogatást tartalmaz, ezt a címet választotta: "A reménység fényei". A reménység fényei arra valók, hogy tájékozódást nyújtsanak és élethez való bátorságot gyújtsanak, ezért tehát ez a keresztyén igehirdetés feladata és egészen sajátosan természetesen annak a keresztyén teológiának a feladata, mely a "reménység teológiája" akar lenni.
Van okunk a reménységre? "Az éjszaka múlik, a nappal pedig egészen közel van", így juttatja kifejezésre Pál apostol a Római levélben Isten országának a közeli várását a Krisztus közösségében, és ebből arra a következtetésre jut: "Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit és öltsük fel a világosság fegyvereit" (13,12). Pál, elhívási víziójában Isten dicsőségének a nagy világosságát a megfeszített Krisztus arcában látta. Ezért volt abban olyan biztos, hogy Jézus Krisztussal "az igazság napja" támad fel azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek és szenvednek.
Lehet ma, csaknem kétezer esztendő után, a kereszténységről, a jövendő örömében és a reménység bizonyosságában szólni? Nem ért bennünket túl sok csalódás? Nem vallott kudarcot túl sok kis és nagy reménységünk? Hát nem vártak emberek kétezer év óta hiába a Krisztus jövetelére és Isten új napjának a reggelére? Hát nem jött csupán éjszaka és mindig több sötétség ebbe az erőszakos és békétlen világba?