1919-ben született Bázelben (Svájc). 1939-1941. Között a Német Hitvalló Egyház Berlin-Dahlem-i Központjában nyert kiképzést egyházi női munkára. 1942-1946. között a Bázeli Egyetem Teológiai Fakultásának hallgatója. Ott szerez lelkészi diplomát, majd református lelkésszé szentelik. 1952-ben az Egyházak Világtanácsa Ifjúsági osztálya delegálja az Indiában megtartott ülésre, amely a nők és férfiak közös egyházi szolgálatának kérdéseivel foglalkozott. 1954-ben a bázeli Egyetemi Klinikán vállal lelkigondozói munkát, majd 1960-ban önálló gyülekezeti lelkésszé választják Bázelben. Politikai hivatalt is vállalt, nőként elsőként a városban. Később az egész kanton politikai munkájában is részt vesz, a Polgári Tanácsban is. 1971-ben a Bázeli Misszió keretében az afrikai Kamerunba megy, s ott a nyasosoi Teológián tanszéki munkát vállalt, ószövetséget tanított a leendő lelkészeknek. Alapító tagja az Európai Keresztyén Nők Ökomenikus Fórumának, számos nemzetközi szervezet tagja. Már évtizedekkel ezelőtt kapcsolatba került a kelet-európai egyházakkal, azok női munkásaival. sokan kaptak rajta keresztül egyházi támogatást, lelkészi képzésükhöz/továbbképzésükhöz svájci és más ösztöndíjat. Gazdag életművéért 1989-ben a bázeli egyetem díszdoktorává fogadta. Ma is azon fáradozik, hogy az egyházakban a nők szolgálata megbecsülésre találjon, s az egyházak közötti testvéri kapcsolatokat a nők segítségével is szorosabbra lehessen fűzni.