Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.
János 11,25
A negyedik evangélium, amely egy hosszabb előtörténet után az első század végén záródott le - első olvasásra magával ragadó irat. Bizonyos rokonságot mutat az első három evangéliummal, de mégis stílusában és tartalmában egyaránt sajátosan eltér azoktól. Az a Jézus, aki az első három evangéliumban olyan "emberien" szólt az egyszerű emberekhez, olyan türelemmel tanította tanítványait, harcolt a nép vezetőivel, János evangéliumában jóval "emelkedettebben", fennkölten szólal meg. Beszédeit, cselekedeteit, magatartását éppen azért a tőle távolállók, az ellenségei nem értik meg, mert ők nélkülözik a hit kulcsát: hogy Jézus a Messiás, az Atyától küldött Isten Fia. A jézusi "életmű", amely az első három evangéliumban oly sok látványos csodában teljesedett ki, Jézus személyére mutatott rá és ezáltal ragadja meg az embereket, ébreszti fel a Jézus iránti hitet. János evangéliuma ezt a Krisztus-hitet erősíti és mélyíti, amikor a történelem egy pontján e földre eljött s üdvöt hozó Jézus Krisztusra mutat és az ő engedelmes követésére buzdít.