Évek óta kértek a testvérek, hogy jegyezzem fel visszaemlékezéseimet. Azonban én tiltakoztam ez ellen, mivel úgy tapasztaltam, hogy Isten gyermekei bizonyos életrajzok elolvasása után könnyen elbátortalanodnak és azt gondolják: "Semmi vagyok, engem Isten nem tud használni" Ez legtöbbször abból adódik, hogy ezek a könyvek csak egyoldalúan ábrázolnak.
Végül engedtem rávenni magam, de elhatároztam: "Ha már írok, úgy beszámolok arról is, milyen törvényeskedő felfogásom volt kezdetben Isten Igéjéről, mennyi visszásságot cselekedtem, és hogy a hű Isten hogyan tisztított meg ezektől, valamint a holt cselekedetektől." Isten nagy türelemmel oktatott a hit harcára, és csak azt kívánom: bár arra szolgálna kegyelmes vezetése, hogy még sok lélek megtanulja a hit harcát harcolni. Adjon Isten kegyelmet, hogy az a mód, ahogy engem vezetett, tanított és nevelt, másoknak is áldást nyújtson, és ezáltal sokan magasztalják az Ő szeretetét, türelmét és kegyelmét. "Amit láttunk és megtapasztaltunk, azt hirdetjük nektek."
A Megváltó meghagyta nekünk, hogy ne csak mondjuk az embereknek, miként éljenek, hanem tanítsuk megtartani mindazt, amit ő parancsolt. Ezt tettem én a magam gyengeségében amennyire Isten ehhez kegyelmet adott. A leírtak nagy része bibliaórák jegyzeteiből származik, ez az oka bizonyos ismétléseknek.
Szolgáljon ez a könyv Isten nevébenek megdicsőítésére, ls az az óhajom, hogy ez a szempont vezessen a könyv olvasása közben.
Isten áldása legyen minden olvasón!
1940. július
A szerző