Az '56-os forradalom kitörése előtt három nappal a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje elrendelte azoknak a lelkipásztoroknak a rehabilitálását, akiket az 50-es évek első felében az egyházkormányzal részéről politikai okokból méltatlan hátratétel ért. A méltatlan hátratételt idó előtti nyugdíjazás, fizetéscsökkentés, kikényszerített alláscsere, de akár a lelkészi tisztségtől és nyugdíjtól való végleges megfosztás is jelenthette. Voltak olyanok, akiket minden eljárás nélkül, megfélemlítéssel vettek rá a szolgálatuk elhagyására, másokkal szemben koncepciós fegyelmi eljárásokat folytattak le. A konventi rendeletre válaszul az egyházmegyék és kerületek összegyűjtötték azoknak a lelkészeknek a listáját, akik esetében felmerült a méltatlan bánásmód lehetősége. Könyvünk a Dunamelléki Református Egyházkerület 27 fős listáján található nevekhez köthető eseteket vizsgálja meg, emléket allítva elsősorban olyan lelkipásztoroknak, akiknek személyes sorsa eddig elkerülte az őket megillető figyelmet.