A JÓ PÁSZTOR
Megemlékezés Joó Sándor sírjánál Farkasréten
Ma Joó Sándorért, a pásztorért adjunk hálát Istennek. Mindnyájan tudjuk, hogy Isten kegyelméből milyen nagyszerű igehirdető volt ő. Sokan talán személyes tapasztalat alapján is elmondhatják milyen bölcs, kiváló lelkigondozó volt. De a gyülekezetben az pásztori munkájának a gyümölcseivel találkozunk leggyakrabban. Még a halála után 32 évvel is!
A napokban az egyik iratszekrényt rendeztük. Ki kellett selejtezni bizonyos régi, pénzügyi okmányokat, és előkerült onnan az ő egyik szolgálati naplója. Hány igeszolgálata volt, hány látogatás végzett, kikkel beszélgetett. S újra megcsapott annak a jó levegője amit a gyülekezetbe kerülésemkor többször tapasztaltam, hogy mindenek fölött nagyon hűséges és jó pásztor volt. Az ő szolgálatának sokszínűsége, minden szükségre kiterjedő figyelme, az az át- gondolt céltudatosság, ahogy a munkáját végezte Isten előtti mély alázattal és az Ő Igéjének a világosságánál tájékozódva, példa lehet minden lelkipásztornak. Es ez a napló még nem tartalmazta az gazdag lelkigondozói módszerét, ami szintén fárasztó és időigényes feladat. És természetesen nem tartalmazta ez a napló a másokért el- mondott közben járó imádságait, amik a Szentírás ígérete szerint Is- tennél vannak számon tartva.
Ha őrá, mint pásztorra emlékezünk, akkor óhatatlanul eszünkbe jut az Ezékiel Könyve 34. része, ahol Ezékiel a Szentlélektől vezettetve leírja, hogy milyenek a hűtlen pásztorok és milyen az Isten szíve szerint való jó pásztor. Ezt olvassuk a hűtlenekről: "Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették. Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg… Tévelygett nyájam minden hegyen és magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs, aki megkeresse." (Ezékiel 34,2-4,6)