ELŐSZÓ
A Zsoltárkönyv lefordítása és magyarázata után két esztendőre leküzdhetetlen belső ösztönzés sürgetett arra, hogy az antik héber kültészet s egyúttal a világirodalom másik jeles művét, Jób könyvét is hasonlóképpen anyanyelvünkön tolmácsoljam, s a mű elkészülte után minden legális eszközt igénybe véve, igyekezzem idővel kortásaim asztalára tenni. Szenvedtem, amíg ódzkodtam e sürgetést elfogadni; boldog votlam, amikor ebbe a fájdalmakat forgató, hatalmas munkába -, a szókratészi daimonionra hallgatva - belekezdtem s dantei fortyogásaiba mélyebbre és mélyebbre hatoltam. Nagy László, férfikora teljében elhalt barátom és irodalmi mentorom, boldognak érezte az alkotásban magát, ha történetesen boldogtalan tárgyról szerzett is költeményt. Ugyanezt tanúsíthatom én is, s már egymagában ezért a szellemi "hegyen-járásért", s a műben rejlő zegzugos logika fölleléséért s esztétikuma forró reám patakzásáért - megérte. Ha nekem megérte, megéri tán édes hazám gyermekeinek is. Elsősorban azoknak, akik Jóbhoz hasonlóan sorsuk útvesztőiben bolyonganak, ártatlanságuk tudatában kemény próbát állnak vagy szenvedik a test bajait s a szellem "lepráját".