ELŐSZÓ
Az olvasó nagy - legalább hatvan esztendőre visszatekintő (ugyanis már egyetemista korában segítségére volt Selva Raja Jesudiánnak akkor híres könyve magyarra fordításában) - tapasztalatú idegorvos és lelkigondozó, református hívő és prédikátor gondolatait olvashatja e könyvben az emberi lét egyik, sajnos nagyon gyakori negatív jelenségéről, a kommunikációs kényszerhelyzetek egy kényelmetlen veszélyes változatáról, a zsarolásról. Ezt az eszközt politikai rendszerek, intézmények, szervezetek éppúgy alkalmazzák, mint ahogyan emberi kapcsolatokban is felhasználja az önös szándék vagy az ártó indulat. A zsarolás ellen nehéz védekezni, hiszen éppen az teszi lehetővé, hogy a zsarolás rejtett kényszere a kisebbik rossznak tűnik.Mindennapi esemény ez, amelyről mégis keveset tudunk. Igyekszünk nem törődni vele. Aki nem élte át áldozatként, nem foglalkozik vele, aki szenvedő alanya, az a megoldásra összpontosít vagy szeretné elfelejteni. A zsaroló nagy ritkán bánja meg, inkább büszke magára és belső kapcsolati köreiben dicsekszik vele, és csak nagyon ritkán szólal meg benne ezzel kapcsolatosan a lelkiismeret, a lassan ma már kihaló belső hang, amely pedig olyan fontos lenne, hogy erkölcsösen és konstruktív módon élni tudjunk.