„Isten a maga személyét úgy mutatja be, mint az élet forrását, és Krisztust is úgy mutatja be, mint magát az Életet. Krisztus maga szintén úgy vall önmagáról, hogy „én vagyok az élet”, sőt az Igéről is azt olvassuk, hogy életet tartalmaz. (…) Aki a Bibliából csak szabályokat és törvényeket lát, s mindössze annyit ért belőle, hogy „ezt nem szabad, azt nem szabad”, az voltaképpen nem ismerte meg a kinyilatkoztatás lényegét, hiszen a kinyilatkoztatás lényege maga az élet . (…)
Nem azért kell elsősorban keresnünk Istent, mert valamilyen szociológiai, társadalmi, anyagi vagy egészségügyi problémánk van, s ezekre a szükségeinkre, problémáinkra válaszokat akarunk találni, hanem azért méltó keresnünk Istent, mert az ember lényegébe be van programozva az Istenre való ráutaltság, a Vele való közösség vágya.”