A Református Egyházi Könyvtár (vagy népszerű nevén: parókiális könyvtár) sorozat régi és régen megszakadt vállalkozása volt egyházunk szellemi életének. Ideje, hogy korszerűbb keretek között, több mint negyven (gyakorlatilag azonban hatvanöt) évi szünet után újrainduljon. (…)
A most induló sorozat, melyben először Kálvin újszövetségi kommentárjai jelennek meg (részben a már korábban megjelent fordítások javított, korszerű kiadásával, részben a lappangó fordítások kinyomtatásával, illetve a magyarra eddig le nem fordított munkák fordításával), azt a legmélyebb és eredeti református keresztyén meggyőződést szolgálja, hogy a lehető legteljesebben megértsük azt, ami Isten igéjében, a Szentírásban tárul fel számunkra, hogy ugyanis kicsoda Isten, és milyen ő a számunkra (ahogy Kálvin fogalmaz legjelentősebb rendszerezett bibliamagyarázó munkájában, az Institutio-ban). Ideje hát, hogy Kálvin előtűnjék? Ideje, hogy a magyar reformátusság szellemi ereje előtűnjék? Igen. De leginkább annak van ideje (mint mindig is volt és lesz), hogy Isten kinyilatkoztatása tűnjék elő, úgy és abban, ahogy önmagát szent igéjében kijelentette, ahogy azt egy-egy kor olvasója felfoghatta, s ahogy bármely kor igehallgatója a hirdetett igében a Szentlélek belső munkája által meghallhatta. Az újrainduló sorozat kötetei a keresztyén írásmagyarázat egyik legnagyobb alakjának, Kálvinnak munkáit közlik – azért is, hogy Kálvin újra kortársunk lehessen, de leginkább azért, hogy vele együtt tehessünk kísérletet az isteni kinyilatkoztatás megértésére, a Krisztusban elvégzett üdvözítő munka elfogadására, és az isteni akarat hálás teljesítésére.”
(Bogárdi Szabó István ajánlásából)