Előszó
A budapesti "Schweitzer Albert" Református Szeretetotthon felavatásának évében, 1979-ben indítottuk útjára az "Albert Schweitzer, a Diakónus" című könyvet. Ez a könyv századunk nagy emberbarátját az életrajz és az egész életmű rövid összefoglalásával igyekezett bemutatni az olvasóknak. Rámutatott arra is, hogy Schweitzer humanizmusa bibliai gyökerű, s hogy csodálatosan gazdag élete mindvégig mélységes keresztyén hitéből táplálkozott és a Krisztus-követés jegyében telt el. A könyv sok olvasójában felvetődött a gondolat: milyen jó lenne e nagy ember igehirdetéseit is olvasni, s őt nemcsak mint az őserdő orvosát, orgonaművészt, zenetudóst, filozófust és teológust, hanem mint igehirdetőt is megismerni. Bár Schweitzer leghatalmasabb és leggyümölcsözőbb igehirdetése áldozatos, példamutató élete volt, örömmel és szívesen elégítjük ki ezt az igényt, amikor - születése száztizedik és halála huszadik évfordulójának évében - igehirdetéseinek e gyűjteményét magyar nyelven közreadjuk.
Schweitzer Európában két ízben végzett huzamosabb ideig igehirdetői szolgálatot. Az első időszak 1898-1913-ig tartott, tehát lelkészi képesítésének megszerzésétől csaknem az Afrikába való kiutazásáig. Ez idő nagy részében a strasbourgi Szent Miklós-templom segédlelkésze volt, miközben teológiai tanárként működött, 1905-től pedig párhuzamosan az orvosi egyetemet is végezte. Másodszor a hadifogságból való hazatérése után, 1918-1921-ig töltötte be ugyanezt a segédlelkészi állást. Ez az időszak a nehéz megpróbáltatások utáni tapogatózás, útkeresés ideje: internáló tábor, súlyos betegségek, két operáció után legyengült egészségi állapot és teljes létbizonytalanság... Egy segédorvosi és egy segédlelkészi állás az induló létalap, hogy azután újra elkezdje lambarénéi munkája folytatásának előkészítését. Ez idő alatt írta és mondta el az élet tiszteletének gondolatköréből sarjadt igehirdetéseit.