Részlet az előszóból
Ezelőtt öt évvel történt. Párizsból Genf felé robogott velem a vonat. Ez volt az első alkalom, hogy Genfbe, a Kálvin városába is eljuthattam. Lelki szemeim előtt megjelent a nagy reformátor alakja, akit az egyetlen-célúság és a sokoldalóság egyaránt jellemzett. Az egyetlen-célúság: a Szentháromság egy örök Isten dicsőségének szolgálata és a sokoldalúság: hiszen ő írásmagyarázó történész, dogmatikus, ethikus, egyházszervező, gazdaság- és szociálpolitikus, pedagógus és pszichológus stb. stb. volt, és ez mind egy személyben, együtt és egyszerre. Mintalelkész volt, mert mindvégig theológusnak bizonyult és mintatheológus volt, mert élete végéig lelkipásztor tudott maradni. Az Ige feltétele alatt élt, de a mindennapi élet hullámverésében kereste és találta meg működési területét. Úgy kell tehát feltekintenünk őreá - szőttem tovább a Genf féle robogó vonaton gondolataimat-, mint Urának és Anyaszentegyházának sokoldalú szolgájára, aki semmiféle munkától nem riadt vissza, ha tudta hogy azzal hasznára lehet magának az építő és épülő egyháznak. Genfbe való megérkezésem után, a Kálvin egykori működési területén, hálás kegyelettel járhattam nyomdokain, mindenütt megbizonyosodást szerezvén arról, hogy nagy reformátorunk valóban Genfnek és egyházának alázatos mindenese volt.
Debrecen, 1940 szeptember hó.
Vasady Béla