A felolvasott prófécia első magyarázója az Úr Jézus Krisztus – így kezdődik ennek a kötetnek egyik prédikációja. A „második magyarázók” sorába Juhász István azon a legjobb helyen volt, ahova őt az Úristen állította: a szószéken és a katedrán. Tanítványai sohasem közhelyként, hanem saját felismerésükként adták át a nemzedékeknek, hogy ő szószéken tanárként volt prédikátor, a katedrán pedig igehirdetőként tudós.
Jézus Krisztus a gyülekezetben – újévi beszédének a címe igehirdetésének és személyes életének két gyűjtőpontját jelöli. Az első az alapigéhez való hűséget és a Szentírás lelkének belső-mély megértését jelenti, a második istentiszteleten láthatóvá vált Krisztus-testtel történő azonosulást. Egyszer egy kis közösségben mondta, hogy ha a gyülekezet szót, hallja, minden más második rendűvé válik számára. Három és fél évtizeden át olyan gyülekezetnek prédikált, amelynek tagjaival naponként találkozott, ezért volt igehirdetése megszólító, személyes, bűnbánatra hívó, egyben reménykedő tanítás: Nem lehet úgy beszélnünk a történelmi keresztyénség vereségéről, hogy azzal ne a magunk bűnét vallanók meg. Az egyház elkeveredett az idegen istenek leányaival, pogány és keresztyénellenes tanokat kevert az Ige tiszta üzenete közé – de én magam, vajon nem én vagyok-e érte felelős? A keresztyén élet, amelynek valamikor határozott rendet szabott a tízparancsolat halálosan komoly megtartása, s ezzel együtt sok minden bizonytalanná lett – mondta prófétai hangon adventi beszédében, de egy másikban felemeli tekintetünket, hogy Istennel másképp lássuk önmagunkat: A világot nem tudjuk szélességében bejárni és meghódítani – aki ezt akarná, eltéved! De meghódíthatjuk mélységében: a bűntől megtisztítva olyanná teszi életünket, a gyülekezet minden tagjának, minden családjának életét, amilyen az átlátszó, tiszta víz, Jézussal véget ér az, hogy sötét, szennyes ár kavarogjon, bennem és körülöttem – csendesség, békesség, tisztaság vesz körül: mély, tiszta víz és felette ragyogó tiszta nap! Ezt jelenti az, hogy ő belépett a gyülekezetbe és mi a gyülekezetben Ővele, Őáltala élünk.
Kozma Zsolt