Szabó Gábor 1940-ben született a Somogy megyei Alsósegesden, többgenerációs lelkészcsalád első gyermekeként. Csurgóra járt gimnáziumba, majd a budapesti teológián folytatta tanulmányait. 1963 őszétől Békef Benő mellett Veszprémben lett segédlelkész, később, 1964 márciusától az új püspök, dr. Bakos Lajos mellett szolgált. Szabó Gábort 1966-ban egy Fejér megyei kis falu, Csősz lelkészévé választották, ahol tizenegy éven át szolgált, közben családot alapított. 1977. október 9-én iktatták be a Kiskunhalasi Református Egyházközség lel- kész-kántori állásába, ahol 1985 végéig szolgált, amikor a Bács-Kiskunsági Egyházmegye esperesévé és kecskeméti lelkipásztorrá választották. Szabó Gábor visszaemlékezése kronologikus, életének főbb állomáshelyei mentén tagolódik fejezetekre. Bemutatja, milyen nehézségeket jelentett a kommunista berendezkedés a gyülekezeti lel- kipásztor és családja, gyülekezete, valamint egyháza számára, ugyanakkor a memoár a rendszerváltás időszakára vonatkozóan is számos adalékot nyújt.