Előszó
A keresztség sákramentumának értékelésében nagy hiba az, hogy a keresztyének egyik csoportja az emberi oldalt hangsúlyozva, önátadásának, bűnvallásának és általában az üdvösség útja via salutis befejező állomásának tartja, amelyhez a lélek jóakarattal, buzgósággal, emberi erővel jut el. Emellett háttérbe szorul a másik oldal, az, hogy a keresztség Istennek ajándéka és ígérete, Aki keres minket mielőtt mi keresnénk Őt. A mi istenbe vetett hitünk és szeretetünk titka, oka, magyarázata az, hogy Ő előbb szeretett minket (I. Ján. IV. 19.), tehát a keresztség sákramentumában méltán részesítjük a kisdedet mindjárt élete kezdetén.
A másik, nem kevésbé nagy hiba az, hogy a keresztyének másik csoportja az isteni oldal hangsúlyozásában, vagy inkább ahelyett, babonás következtetéshez jut el: a szertartást varázserejű beoltásnak tartja az örök kárhozat ellen és a meg nem kötött szuverén isteni kegyelmet kisebbiti a keresztség mechanikus kiszolgáltatásának szorgalmazásával.
A keresztség nem közöl semmi oly isteni kegyelmet, szeretet, melyet az Isten a megkeresztelten ne gyakorolt volna már előbb is, hanem csak megkeresztelten ne gyakorolt volna már előbb is, hanem csak pecsétje az Örökkévaló végtelen szeretetének, mellyel a szülők szívében szerelmet ébresztett, az áldott frigy gyümölcsét világra hozta és beleplántálta a keresztyén otthonba, környezetbe és biztató záloga annak, hogy Isten szövetségesét, a gyermeket az életbe és az örökéletbe készen várják a kegyelmi szövetség javai, áldásai.
A magyar református anyaszentegyháznak védekeznie kell a beszivárgó hamisító hatások ellen, a keresztséget a gyülekezeti istentiszteletbe szerves részként kell beiktatnunk, hogy Istennel együtt az egész gyülekezet is örvendezhessék a választottak seregének szaporodásán. Ennek a védekező és örömöt munkáló feladatnak szolgálatára állítottam össze ezt a 30 keresztelési beszédet tartalmazó gyűjteményt.
Isten áldása legyen általa is anyaszentegyházunkon!
Incze Gábor