Az érzékszervi fogyatékos emberek segítése különleges alkalmazkodást kíván. Jakab Miklós (1912-2002) református lelkészként szerezte meg gyógypedagógiai tudását és gyakorlatát, hogy vakok és siketek között szolgálhasson. Több mint fél évszázadon keresztül kísérte siket és vak gondozottjainak életét. Visszaemlékezéseiből közelképet kapunk a történelmi fordulatokat átélő egyházról, egy lelkész lelki formálódásáról, a ma is aktuális missziói és diakóniai szolgálat mindennapjairól és arról, hogyan fedezik fel vakok és siketek saját értéküket az Istennel való találkozásban.