Előszó
A diákévkönyv ez évi, immáron 5. kötete hű maradt eredeti szándékához: keresztmetszetet nyújt a Teológiai Akadémia „műhely-munkájáról". A minősítés nem feladatom, még akkor sem, ha az előszó, az ajánlás műfaja kínálja ezt a lehetőséget. Ezúttal kiemelkedő esemény sem adódott, a mely köré felsorakozva látványosabbnak, ünnepibbnek tűnne ez a kiadvány.
A hétköznapjainkba szeretnénk betekintést nyújtani, vállalva az ezzel járó kockázatot is. Vállalva a vádat, hogy az összeállítás híjával van a tartalmi koncepciónak. Elismerve, hogy ezúttal nagyobb tér jutott a nem szorosan vett teológiai témáknak. Tudatában annak, hogy az ún. „tudományosság" is számon kérhető néhány íráson.
Az őszinte és leplezetlen bemutatkozás azonban annak becsületes vállalása is, hogy nem vagyunk abszolút igazságok kizárólagos birtokosai „műhelyünkből" nem futószalagon sablonban készült gondolatainkat szeretnénk most kiárusítani. Azonosságtudatunkhoz - amit oly gyakran kérnek számon rajtunk - hozzátartozik a keresés, a kísérletezés, az új, még járatlan utak felfedezése is.
Nem akarunk béresekké válni, hanem pásztorokká, akik úgy szolgálják a nyájat, hogy azzal annak Gazdáját szolgálják.
-Kern Mária; tanársegéd