Miután olvasott a Bibliából és a kis közösség Jézus haláláról emlékező hálaénekeket énekelt, részesültek a nagy áldásban, mely még inkább összekötötte őket Krisztus szeretete által. A testvéri csókok, az öröm-könnyek még inkább egy családba olvasztották őket össze, és szívüket eltöltötte a Szent Lélek édes jelenléte. Olyan érzések hatották át őket, mintha az Isten Fia testben is köztük lett volna, és Ő maga árasztotta volna rájuk áldását. Az üldözés és megvetés minden keserűsége eltűnt a tiszta szeretet csodálatos ölében.
Néhány évtizeddel később ugyanabban a gyülekezetben: A nap melegen sütött be az imaház ablakán. Az igehirdető a szószéknél állt, és monoton hangon bibliamagyarázatot tartott. Péter a könyökével meglökte Ivánt.
– Elszunnyadtál?
– Jaj, elnyomott az álom! – ugrott egyet a szerencsétlen.
– Tegnap éjfél után értünk haza a nyaralásból.
– Azt hittem, azt akarod mondani, hogy éjfél utánig olvastad a Bibliát – mondta Péter kissé gúnyosan.