Kedves Utitársunk!
-hadd szólítsuk most így, bár nem egy zakatoló vonat kupéjában ülünk együtt, mégis utitársak vagyunk az élet útján. Igaz: máshonnan jövünk, bizonnyal másfelé is tartunk, de most útközben mégis útitársként találkozunk.
Nem tudom, olvasta vagy hallotta-e a mai nap híreit, a tudósításokat a hazai és a világpolitikai eseményekről átfutotta-e a krimi-krónikát-és a horoszkópok hazug áltatásait, megakadt-e a szeme a sportvilág szenzációin, vagy éppen társadalmi életünk visszáságait leleplező írásokon. A telekommunikáció valóban teke van hírekkel.
Mi is szeretnénk egyet gyorsan továbbadni, hiszen ez végre egy jó hír! Igaz, nem hírügynökségek röpítették világgá ma hajnalban, hanem Jézus ajkán szólalt meg először mintegy 2000 éve. Aktualitásából azonban nem veszített, s szenzációs tartalma ma is érvényes. A jó hír pedig az, hogy Jézus megelégíti lelkünk szomjúságát.
Eltévedt sivatagi autóversenyzők őrjítő fizikai szomjúságától kezdve a lelket gyötrő szeretet-szomjig – hány féle-fajta szomjóság kínját ismeri az ember anélkül, hogy elrontott életű asszony is egyszer Jézus közelébe (Ján. 4,1-42), és vele együtt ki tudja hányan azóta. De valamennyien azt tapasztalták, hogy Jézus szeretete olyan, mint friss forrás vize az eltikkadt vándornak.
Ezt a lelki felüdülést kívánjuk az olvasóknak
-Túrmezei Erzsébet
-Madocsai Miklós