Olvasgatja, tanulmányozza a halandó az Orgonazúgás sokműfajú írásait, és Isten katedrálisában érzi magát: a múlandóban, a romló világúban, a porrá zúzódóban, a mindig megújulóban; és az örökkévaló fényességűben, a transzcendens építésűben. Ravasz László építette mindegyiket számunkra. Az ő lelkén-hitán keresztül látja az ő teremtette világot, amíg könyvét átlapozza. Legyen az illető hitetlen vagy hívő, aetista vagy vallásos, magával ragadja Ravasz László mondanivalója és stílusa, könyvének szerkezete és nyelve. Tudásban, művészet-értelmezésben, teológiai ismeretek terén szinkronban van korával Ravasz püspök. Írásai, prédikációi, beszédei és teológiai nézetei felülemelkednek azon a színvonalon, ahol a kenyérkereső foglalkozás vagy a karrierista vágy individualizmusa fűti a munkáját végzőt. Ravasz László hittel, meggyőződéssel, isteni elrendelésre végzi választott hivatását. Nemcsak a tehetsége felülmúlhatatlan, az elhivatottsága is az. Saját hitvilágából merítve a meggyőződését: az Úr rendelte számára ezt a hivatást, mielőtt még kimondta volna: Legyen világosság!
Takács Péter