Püski Lajos széles körben ismert nyugalmazott református lelkipásztor, aki évtizedeken át a Tiszántúli Református Egyházkerület és a debreceni hitélet egyik legmeghatározóbb alakja volt. Legjelentősebb szolgálati helye a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség, amelyet 1990-től egészen 2024-es nyugdíjba vonulásáig vezetett feleségével együtt.

Pályafutása elején feleségével, Püskiné Szécsi Judittal a bihari Komádi gyülekezetében szolgáltak, ahol sikeresen újjászervezték a közösségi életet és felújították az egyházi épületeket. 1990-ben kapott meghívást a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség élére. A rendszerváltás utáni időszakot kihasználva virágzó, többszáz fős, többrendbeli közösséget épített ki. Nevéhez fűződik a korosztályos bibliakörök, nagytáborok szervezése, a hajléktalanok étkeztetése, valamint az Úrréti gyülekezet plántálásának elindítása is. Lelkészi munkája mellett éveken át betöltötte a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzői (püspökhelyettesi) tisztségét, és tagja volt a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsának.

47 évnyi aktív egyházi szolgálat után 2024. július 1-jével vonult nyugdíjba feleségével együtt. Öt gyermekük közül hárman szintén a lelkészi hivatást választották.

Szerzője az Érdeklődéstől elköteleződésig – Misszió és gyülekezetépítés című kötetnek (Kálvin Kiadó). A műben a nagyerdei közösségépítési modell és a modern missziói munka sikeres gyakorlati lépéseit foglalja össze.

2023-ban Debrecen városa Pro Urbe díjjal tüntette ki a közösségért végzett, évtizedeken átnyúló példaértékű áldozatos munkájáért.