Az úgynevezett „történelmi egyházak" tagjai közt állandó az a nyugtalanság, hogy ezekkel az egyházakkal valami baj van. Ezt a nyugtalanságot igen sok tévtanító használja ki és a nyugtalanok között híveket igyekszik magának halászni, sok esetben sikerrel. Vannak, akiknek lelke kívánja a tévelygést, mert amögé elrejthetni véli rossz lelkiismeretét; de vannak gyámoltalan és ügyefogyott emberek, akiket jóhiszeműségüknél fogva ejtenek meg és igáznak le a tévtanítók. Ez utóbbiak eltévelyedéséért igen sokszor az az egyház felelős, amely nem adott nekik egészséges táplálékot és nem ment utánuk, hogy gondozza őket. S lehet, hogy az egyház mulasztásának oka is valamilyen tévtanítás volt, mely az egyházat megbénította. Azért a tiszta, igaz tanítás az egyház legnagyobb kincse; az ige világossága az egyetlen eszköz, amely a tévtanítások elkerülésére képessé tesz bennünket.
Hálát adhatunk Istennek, hogy azzal az isteni látással ajándékozta meg a reformátusokat, hogy az ige hirdetését minden más elé helyezték, azt az istentisztelet fő részévé tették, miután a Bibliát a nép nyelvére lefordítva a nép kezébe adták s önfeláldozó emberektől alapított bibliatársaságok révén a szegényeket is ellátták Szentirással.