A lelkipásztori szolgálat legszentebb és legmélyebb része az Úrasztala körüli szolgálat. Ha valahol, úgy ezen alkalommal érzi az ember a maga méltatlan voltát. A Krisztussal való titokzatos belső közösség sehol sem nyilvánvaló annyira, mint az Úrasztalánál.
Az úrvacsoraosztás előtti igehirdetés célja az, hogy bűntudatra, bűnbánatra, a bűn Isten előtt megvallására és a Krisztussal való belső lelki közösségre segítse a hívőket, hogy elvezesse a lelkét a Szentek Szentébe.
Épen ezért az Úrasztala körüli igeszolgálat titka abban van, hogy maga az igehirdető milyen belső közösségre jutott az úrral.
Mivel a mi magyar viszonyaink szerint az úrvacsorát ünnepi istentiszteletek után szolgáltatjuk ki legtöbbször és nem külön úrvacsorai istentiszteletek alkalmával, az a tapasztalatom, hogy jobb, ha rövid beszédet odaállítani az úraszatlához járulók elé. Az ünnepi istentisztelet már magában is hosszadalmasabb s ha még az úrvacsorai beszédet is úgy méretezzük, hogy nem vagyunk tekintettel a már előbb elhangzott igehirdetésre, akkor a hosszadalmasság miatt megnehezítjük a lelki elmélyedést.
Csak fokozza a nehézséget a téli hónapokban az, hogy szinte dermesztő hideg templomban kell az úrvacsorát osztanunk.
Mivel egyházi egységes liturgiánk szerint az úrvacsorai beszéd textusa a szereztetési Ige, szükségtelennek látom az egyes beszédekhez más textust is felvenni. Ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az úrvacsorai beszéd gazdagabb tartalma miatt belehozzunk a beszédekbe olyan Igéket, amelyek az úrvacsorára, annak lényegére és titkára vonatkoznak, de amelyek nincsenek benne a szereztetési Igékben.
Kívánom, hogy ezek a beszédek is szolgálhassák Krisztusban való elmélyülésünket, a váltság titkának megértését és megragadását, hogy sok sok magát megalázó üdvösséget kereső lélek számára lehessenek áldása.
Tahitótfalu, 1941. november 29.
Dr. Ecsedy Aladár