Előszó
Jól tudom, hogy nehéz munkába fogtam, amikor a százötven zsoltár mindegyikét egy-egy prédikációban feldolgoztam.
Úgy jártam én is, mini az a gyermek, aki kagylóval akarta kimerni a tenger vizét.
Láttam és megtapasztaltam, hogy a zsoltárok könyve olyan kút, amelynek minél inkább merik a vizét, annál több van benne.
Igyekeztem arra, hogy Istennek nekem adott kegyelme szerint, minden zsoltárnak megtaláljam a központi gondolatát és a köré csoportosítsam a zsoltár üzenetét.
Szerettem volna az egyes zsoltárok csodálatos h ár fáján minden egyes húrt megpendíteni és mennyei akkordokba összefoglalni, de ez egy prédikáció keretéiben non volt lehetséges. Bizony, nem egyszer sok húr maradt érintetlen.
Kívánatosabb lett volna talán, különösen a hosszabb zsoltárokban egy-egy Igét vagy rövidebb részt kijelölni: de nem tettem, mert azt a felhasználás alapján mindenki tetszése szerint elvégezheti.
Általában az a cél vezetett, hogy első helyet biztosítsak a gyakorlati használhatóságnak és lelki építésnek. Ezért aztán nem Igyekeztem arra, hogy mindent megmagyarázzak úgy, mint ahogyan azt egy kommentártól várhatja valaki.
Mondanom sem kell, hogy magam vettem e munka folyamán legtöbb lelki áldást és engem gazdagított meg legjobban az Ige.