Bevezetés
Kálvin János születésének 500. évfordulóját 2009-ben ünnepeltük. Halálra 450.-ik fordulóját pedig 2014-ben. Ebben az időszakban rengeteg tanulmány született a teológiai tudományos berkekben. A reformátusok Lapjában Dr. Millisits Máté Kálvinról készített szobrokat mutatott be igényes magyarázó szöveggel. (Kálvin évek képekben.)
A Kálvin emlékévek végén szeretném közreadni – mintegy záró akkordként – rövid tanulmányomat a Kálvin-Servét perről és arra a kérdésre igyekszem válaszolni – kutatásaim alapján -, hogy ki juttatta a Szentháromság-tagadó Servét Mihályt máglyára Genfben?
Ehhez a kis dolgozathoz igyekeztem a korabeli – de a napjainkban is fellelhető – dokumentumokat megszólaltatni, s ezek egymás mellé, vagy egymás szembeállításával választ találni a feltett kérdésre.
Bár nagy idő választ el bennünket ettől a pertől és a máglya meggyújtástól, a téma ma is aktuális. Pákozdy László Márton professzor azt írta Sütő András, „Csillag a máglyán” című drámájával kapcsolatban, hogy a „Servét máglyájának a füstjét még ma is szemünkbe csapja a szél… éppen mert Kálvin Genfjében gyújtották. … a sok tízezernyi máglya közül ennek az egynek a füstjét fújtogatják, élesztgetik legtöbbször…”
A Kálvin-Servét per végén tárgyalom magyar vonatkozásban a „magyar Kálvinnak és a magyar Servétnek” megfelelően Méliusz Juhász Péter debreceni püspöknek, és Dávid Ferencnek a vitáját a dolgozatom záróakkordjaként.
A Doktorok Kollégiumának Ökomenikus Szekciójában készítettem 1984-ben először egy dolgozatot „Kálvin és Servétről”, ami nyomtatásban nem jelent meg. Ez a dolgozat alkotja mostani írásom gerincét. Amit először írtam, azt részben átdolgoztam és kibővítettem
A reformátusok Lapja 2002. október 22.-i számában jelentettem meg egy cikket „A felfedezések kora és a reformáció” címmel, amit szintén átalakítva felhasználtam ugyanilyen cím alatt a mostani dolgozatomban.
Megvallom, Kálvin Jánost e dolgozat elkészítése előtt is rendkívüli módon tiszteltem, szerettem, mert Isten engedelmes szolgájának ismertem meg, akitől én is sokat tanulhattam. A mostani kutatásom ebben a hitben csak tovább erősített.
A dolgozat elején szólok a felfedezések koráról és a reformációról, majd a végén a természettudomány és a teológiai helyzetről a XX. században.
Kálvin jelmondatával szeretném munkámat az olvasók figyelmébe ajánlani: S.D.G. „Egyedül Istené a dicsőség.”